HANA
Úsztatom a szirmokat, és visszatartom a lélegzetem
A hangok nem érnek el a fürdőig
A könnyekkel együtt, a valóság is tovatűnt
Elsüllyedünk a buborékok közt
Búcsút intek a víz utolsó árnyalatainak
Az éjszakában, mikor a hold alszik, a csillagok sem látszanak
Az álmok virága is elhervad, hozzuk létre a saját jövőnket
Látni szeretnéd a virágzását, de az is rendben van, ha még csak egy rügy
A délibáb, hol a lepkék tánca titkot őriz
A távolság titokzatos köde
A tegnap, holnap és a bizonytalan jelen
A körhinta abba az irányba forog, ahol te is vagy
A levéllel együtt járnak, hogy vannak dolgok, miket nem érhetünk el
De emlékeztetem magam, hogy egy nap talán mégis elérhetem őket
Remegő ajkaink szavakat formáltak
Az egyetlen dolog, amiben biztos vagyok, azok a szeretett emlékek
Az évszak élénk színekbe borult
Rohanjunk a fény felé
Ha vannak olyan gondolatok, melyeket nem tudsz szavakba foglalni
Azokat dalban neked adom, hogy virágba boruljon a szíved
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
