Bújdoss és keresgélj, s ezt vég nélkül ismételd

Ez a fény és a sötétség útjának kereszteződése

 

A határvonal közted és köztem

A vonal ami meg van rajzolva, és 'mely elválaszt egymástól két embert

 

A szem határa elrohant, és elérte, hogy fekete könnyek hulljanak

A fény, ami visszatükröződik a szemben, a torony, ami az égben folytatódik

 

A Hold fénye befesti szívemet, és eloldozza ezt az ujjat*

Ha az örökkévalóság is elhalványul, állj meg egy pillanatra

 

Felszínes alvásban, erősödj és fess

Használj álomképeket és gondolatokat eszközként

 

A táncparkettünk olyan, mint

Az azt átfedő Hold egy tükörlabdája

 

A kívánságom nem egy hullócsillag, kérlek, engedd, hogy elérjen hozzád 

Ha mindenki egyedül lenne, mi sem találkoztunk volna

 

Ez a tükörben lévő csillagpor eső, még egyszer elhozza a változó évszakokat

Nemsokára, a fény a múltból a jövőbe megy, ezért most elbúcsúzom

 

A szavak alkotta bánat láncában, mik a levegőben táncolnak, a nevedet kiáltják

Még mindig szólongatlak, Az ég felhői, bepiszkított szárnyaikkal mennek, s én most átrohanok

 

Ez a dal megfelelő lesz arra, hogy játsszon, anélkül, hogy elhervadna

Nem számít, hogy az idő mennyire múlik, hogy hány könnycseppet szárít fel? Mert azt kívánom, hogy a te oldaladon lehessek majd akkor

 

Még akkor is, ha a Hold fénye eltűnik, mindig ott lesz

Anélkül, hogy változna, sziporkázni fog rajtad az utószó, a megfestett álomban

 

Te és Én, egy, ugyanazon lét és egyek vagyunk

Ha úgy döntesz, hogy élni akarsz, én is élni fogok

 

Egyszer, ha majd egy elkóborolt cica, amelyik megsérül valahol és felpillant a holdfényes éjszakában, az ugyanolyan lesz, mint volt

 

---