VELVET

Míg eljön a reggel, a gyertyafény pislákol a szélben
A holnap túl messze van; fényt akartam, egy gyertyát bámultam

A túl mély éjszakában, a magány egy nyers, igazi érzést adott
Válasz nincs, de szívem mélyén lángra lobbannak a fények

Az arany díszlet újrafesti a reggelben rejlő sötétséget
S mellkasodban érzed, ez erőt ad az életre

Alig várom a reggelt. Mert senki nem akar magányos lenni

Csak meg akarom védeni az összekapcsolt célt, ki akarom simítani a hangot, ki akarom simítani az összekuszált tincseket, ezzel a kézzel

Még akkor is, ha nincs rá ok: holnap, neked

Az ébredés zengő hangja visszhangzott
Elrejti a csendes dobbanást a mellkasomban, s azt fogom mondani, jó éjt
A lángra lobbantott fény lágyan, a szívem mélyén, bevilágítja a sötétséget

Az édesen lengetett bársony a szobában
A viasz sebhelyeket hagy csupasz karomon
Lassú, elbűvölő, vacsora parti...

Míg a reggel eljön, az átfagyott test a meleget kutatja
A leplek közötti résbe bársonyt csúsztattam

Az arany díszlet újrafesti a reggelben rejlő sötétséget
S mellkasodban érzed az erőt az életre

Alig várom a reggelt. Mert senki nem akar magányos lenni

Csak meg akarom védeni az összekapcsolt célt, ki akarom simítani a hangot, ki akarom simítani az összekuszált tincseket, ezzel a kézzel

Még akkor is, ha nincs rá ok: holnap, neked

A mesterséges rózsák, amik úgy tűnik, megsemmisülnek a fényben
Azt akarom, hogy ragyogj: a vörös álomban ez a szoba le van festve
A lángra lobbantott fény lágyan, a szívem mélyén bevilágítja a sötétséget

(c)a9-online